A tudósok már évtizedek óta tudnak az Antarktisz befagyott pusztaságai alatt rejtőző számos hatalmas tóról. Általában azonban azt feltételezték, hogy ezek a tavak egymástól elszigetelten léteznek. Most azonban az ERS-2 nevű európai radar-műhold kimutatta, hogy a jég alatt folyó folyók hatalmas mennyiségű árvízvizet szállíthatnak egyik tóból a másikba.
A felfedezést brit tudósok tették, akik a jégtakaró felszíni magasságának változásait elemezték. A felszíni magasság ultraprecíz radarmérései kimutatták, hogy egy tó feletti jégréteg körülbelül három méterrel süllyedt. Kétszázkilencven kilométerre onnan, két különböző gleccser alatti tó felett a jég felfelé domborodott.
Ezek a jégmagasság-változások azzal magyarázhatók, hogy a 4 km vastag jégtakaró alatt egy olyan nagy folyó folyt, mint a londoni Temze. 16 hónap alatt körülbelül 1,8 köbkilométer víz rohant végig a szilárd jégbe vájt alagúton
“Ezek az új adatok azt mutatják, hogy időnként a jég alatt fekvő tavak úgy pukkannak ki, mint a pezsgődugók, és hatalmas árvizeket indítanak el, amelyek nagyon nagy távolságokat tesznek meg” – mondta Duncan Wingham professzor (University College, London).
“Az egyik legfőbb aggodalom az volt, hogy a tavakba történő fúrások következtében új mikroorganizmusok kerülhetnek a rendszerbe” – mondta Wingham professzor. “Adataink azt mutatják, hogy az esetleges szennyeződés nem korlátozódik egyetlen tóra, hanem az idő múlásával a folyóhálózat teljes hosszán elterjed.”.
“Eddig úgy tekintettünk ezekre a tavakra, mint elszigetelt biológiai laboratóriumokra. Most azonban újra kell gondolnunk a dolgot.”
