2009. május 14-én a valaha épített legérzékenyebb űrobszervatóriumok közül kettőt indítottak útjára Kourou-ból, Francia Guyanából. Az európai Ariane 5 rakétán a Herschel, a világ legerősebb hőérzékeny űrtávcsöve, valamint a Planck utazott, amelyet arra terveztek, hogy tanulmányozza az Űrt közvetlenül az Űrrobbanás után betöltő halvány sugárzást.
Az ESA Herschel űrobszervatóriumával kapcsolatban minden hatalmas volt. A műhold magassága körülbelül 7 méter, szélessége 4,3 méter volt, tömege pedig 3,25 tonna. Távcsövének főtükre átmérője 3,5 méter volt, ami a tudományos célú űreszközökhöz valaha épített legnagyobb főtükör.
A csillagvizsgálót egy másik tudományos óriásról, a német amatőr csillagászról és zenészről, William Herschelről nevezték el, aki 1781-ben fedezte fel az Uránusz bolygót. 19 évvel később ő fedezte fel azt a láthatatlan fényt is, amelyet a tudósok “infravörös sugárzásnak” neveznek. Mi gyakran egyszerűen csak “hőnek” hívjuk.
A Herschel űrobszervatóriumot egy speciális pályára állították, 1,5 millió kilométerre a Földtől, ami elég távol van ahhoz, hogy elkerüljék a Földről érkező hő által okozott, a megfigyeléseket zavaró problémákat. Három műszerét folyékony héliummal hűtötték, így hőmérsékletük az abszolút nulla (-273 °C) közelében volt.
A Herschel-t a ‘hideg’ világegyetem kutatására használták. Rendkívül hideg ‘szemei’ képesek voltak átlátni a porfelhőkön, így tanulmányozni tudták a csillagkeletkezési területeket és a galaxisok központjait, valamint felfedezni rejtett csillagokat és bolygókat. Emellett távoli galaxisokat is felkutathatott, hogy új megvilágításba helyezze azok kialakulását, amely milliárd évvel ezelőtt történt.
A Herschel úttörő tudományos küldetése 2013. április 29-én ért véget, amikor elfogyott a hélium-hűtőfolyadék-készlete. A műholdat azonban továbbra is pályatesztekhez használták, egészen addig, amíg június 17-én meg nem érkezett a végleges leállítási parancs.
