2002 márciusában a Hubble űrtávcső napelem-paneleit visszahozta a Földre. Az űrben töltött nyolc év után az ESA által szállított panelek tele voltak akár 8 mm átmérőjű becsapódási kráterekkel.
A kráterek gyorsan mozgó űrszemét-darabok hatására keletkeztek. Mivel gyorsabban haladnak, mint egy golyó, még egy festékpelyhek is komoly károkat okozhatnak egy űrhajóban. 2003 végén mintegy 10 000 darab űrszemetet követtek nyomon. Ezek között voltak már nem működő űrhajók, régi rakétaszakaszok és néhány, űrséták során elvesztett szerszám is.
Sokkal több tárgy van, amely túl kicsi ahhoz, hogy nyilvántartásba vegyék. Lehet, hogy félmillió olyan tárgy létezik, amelynek átmérője 1–10 cm – de a pontos számot senki sem ismeri. Az ESA különböző módszerekkel igyekszik megoldani az űrszemét-problémát. A Nemzetközi Űrállomáson található Columbus laboratóriumot speciális védőburkolattal fogják ellátni.
Az ESA németországi és hollandiai tudósai nyilvántartást vezetnek az összes ismert, a Föld körül keringő tárgyról. Ezeket az adatokat felhasználják az űrszemét vizsgálatára és a lehetséges ütközésekre vonatkozó előzetes figyelmeztetések kiadására.
Az űrszemétről szóló információkat egy németországi radar-szkennelő és egy spanyolországi, Tenerifén található ESA-teleszkóp szolgáltatja. Az ESA emellett nemzetközi megállapodások megkötésére törekszik az űrszemét mennyiségének csökkentése és az űrrepülés biztonságának növelése érdekében.
