A modern távcsövek segítségével több száz jeges égitestet fedeztek fel a Neptunusz pályája túlsó oldalán, a Kuiper-öv néven ismert régióban. Az öv nevét Gerard Kuiperről, a holland származású csillagászról kapta, aki 1951-ben felvetette, hogy egyes üstökösök ebből a régióból származhatnak.
Az első Kuiper-öv-objektumot 1992-ben fedezték fel, ami igazolta, hogy Kuiper elmélete helyes volt. Felismerésük nehéz, mivel nagyon halványak és rendkívül lassan mozognak. Ezeknek az objektumoknak több száz évbe telik, mire egy teljes kört tesznek meg a Nap körül.
Ezek a testek valószínűleg a bolygók kialakulásának maradványai. Az óriásbolygókkal való kölcsönhatások következtében kerültek ebbe a távoli külső régióba.
A legtöbb égitest kicsi, átmérőjük általában 10–50 km. Egészen a közelmúltig a Plútó volt a legnagyobb közülük, bár számos más égitest is szinte ugyanilyen nagy volt.
Aztán 2005-ben egy még nagyobb égitestet fedeztek fel. A 2003 UB313 néven ismert égitestet a tudósok “Xena”-nak becézték (a népszerű tévésorozat harcos hercegnője után), amíg meg nem kapták a hivatalos nevét: Eris.
Felfedezésekor az Eris kétszer olyan messze volt a Naptól, mint a Plútó (97 Nap–Föld távolság). Ezzel a Naprendszerben eddig felfedezett legmesszebb fekvő égitest lett. Pályája 44 fokos dőlésszöggel rendelkezik, így a többi bolygó pályájától jóval feljebb és lejjebb halad. Kiderült továbbá, hogy van egy holdja, amelyet Dysnomia névre kereszteltek.
Nem mindenki ért egyet azzal, hogy a Plútót és az Erist a Naprendszer kilencedik, illetve tizedik bolygójának kellene tekinteni. 2006-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió ‘törpebolygóknak’ minősítette őket.
