A Nemzetközi Űrállomás (ISS) az egyik legszárazabb, ember által lakott hely. Egészen a közelmúltig minden csepp vizet ellátó űrhajókkal kellett az állomásra szállítani. Ma már olyan berendezések működnek ott, amelyek az űrhajósok szennyvizét és vizeletét ivóvízzé alakítják át! Ezt a figyelemre méltó technológiát jelenleg Marokkóban is alkalmazzák az iskolások számára biztosított víz tisztítására.
Az ESA több mint 20 éve dolgozik egy hatékony, zárt életfenntartó rendszer kifejlesztésén, amely képes a hulladék feldolgozására, valamint friss oxigén, élelmiszer és víz biztosítására az űrhajósok számára. Az egyik áttörést a rendkívül vékony membránok kifejlesztése jelentette – ezek olyan speciális szűrők, amelyek pórusai (lyukai) olyan kicsik, hogy képesek visszatartani a nemkívánatos szennyező anyagokat, például a nitrátot.
A gyorsan növekvő marokkói városban, Sidi Taïbi-ban a talajvíz annyira nitrátokban és műtrágyában gazdag, hogy az emberek számára ihatatlanná válik. Az ESA membrántechnológiájára építve azonban francia és német vállalatok összefogtak, hogy a helyi középiskola számára olyan víztisztító berendezést hozzanak létre, amely tiszta energiával – napelemekkel és szélenergiával – működik.
A technológia már a világ másik végén, az Antarktiszon is bizonyította hatékonyságát. A jégbe zárt Concordia kutatóállomás vízszűrő rendszert használ a zuhanyokból, mosógépekből és mosogatógépekből származó szennyvíz újrahasznosítására. Míg azonban a Concordián mindössze 16 ember él, a marokkói új víztisztító telep 1200 diákot fog ellátni. Az iskolai szünetek alatt keletkező felesleges energiát és vizet a helyi lakossággal osztják meg. Ha a membrántechnológia jól működik Sidi Taïbi-ban, egy sokkal nagyobb létesítményt hoznak létre, hogy tiszta vizet biztosítsanak a város többi lakosának is.
