Az űrben nincs garázs. Amint egy űrhajó elhagyja a Földet, mindenki abban reménykedik, hogy a fedélzeti rendszerei megfelelően működnek majd. Az első néhány keringés során az ESOC, az ESA Európai Űrirányító Központjának feladata annak ellenőrzése, hogy az űrhajó a megfelelő pályán halad-e, és hogy fő rendszerei – például a kommunikációs és az energiaellátó rendszerek – működnek-e.
Ha az űreszköz napenergiával működik, az egyik első feladat a ‘szárnyak’ kinyitása, hogy azok befogják a napfényt.
Miután az űreszközt sikeresen ellenőrizték, a mérnökök egyenként elkezdik bekapcsolni a műszereket. Ezt ‘üzembe helyezésnek’ nevezik.
Az első felvételek vagy mérések alapján kiderül, hogy a műszerek a várakozásoknak megfelelően működnek-e. Ha nem, addig állítják be őket, amíg az eredmények javulnak. Az ESOC azt is ellenőrzi, hogy a műszerek nem zavarják-e a közelben lévő többi műszert.
Az egyik legbonyolultabb üzembe helyezési program az ESA Cluster műholdjait érintette. A 2000 nyarán pályára állított négy Cluster műhold összesen 44 műszert hordoz.
A tudósokból és mérnökökből álló csapatoknak egy részletes tervet kellett követniük az egyes műholdak és azok műszereinek ellenőrzése és figyelemmel kísérése érdekében. Több mint három hónap telt el, mire az űreszközök készen álltak arra, hogy megkezdjék a Nap és a Föld közötti kapcsolat kutatására irányuló küldetésüket.
