A rakétákat műholdak és űrsiklók űrbe juttatására használják. Erőteljes hajtóműveik lehetővé teszik, hogy az űreszközöket hihetetlen sebességgel lőjék ki az űrbe, és így a megfelelő pályára állítsák őket. Európa legfontosabb rakétacsaládja az Ariane. 1979 óta öt fő típusú Ariane-rakéta indult Kourouból, Európa űrkikötőjéből, Francia Guyanából.
Az Ariane-5 alapváltozata, az úgynevezett Ariane-5 Generic, 1997-ben hajtotta végre első sikeres repülését. Indításkor 750 tonnát nyomott. Két, összesen több mint hat tonnás műholdat tudott pályára állítani.
A más országok nagy hordozórakétáival való versenyben erősebb Ariane-5-ös változatokat fejlesztettek ki. Az Ariane-5 ECA akár 10 tonnát is képes pályára állítani, és a jövőben ennél is többet fog szállítani. Egy másik változat, az Ariane-5 ES, a 19 tonnás automatizált transzferjárműveket (ATV-ket) viszi alacsony Föld körüli pályára, ahonnan útjuk a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felé indul.
Bár a távközlési műholdak általában egyre nagyobbak, továbbra is szükség van kis méretű hordozórakétákra más típusú műholdak pályára állításához. Európa úgy döntött, hogy megépíti saját, alacsony költségű, szilárd hajtóanyagú rakétáját, a Vega-t. Ez a rakéta 300–2000 kg tömegű műholdakat képes különböző pályákra állítani. A Vega első indítása Kourou-ból 2012. február 13-án történt.
Európa emellett megállapodott Oroszországgal abban, hogy a Szojuz rakétákat Kourou-ból indítsák. Az első dél-amerikai Szojuz-indításra 2011. október 21-én került sor. A Szojuz egy közepes méretű rakéta, amelyet Oroszország már évek óta sikeresen használ. Az ESA műholdjait, például a Clustert és a Mars Expresset korábban a kazahsztáni Bajkonur űrkikötőből indították Szojuz rakétákkal. Bajkonurból indítják az ISS-re tartó legénységes küldetéseket is.
