Gondolkodtál már azon, hogy miért esel mindig olyan erősen a földre, függetlenül attól, milyen magasra ugrasz? 340 évvel ezelőtt is ugyanezt a kérdést tették fel az emberek. Akkor egy Isaac Newton nevű brit tudós fedezte fel a gravitációs erőt.
128125 A történet arról szól, hogy Isaac a kertjében tartózkodott, amikor egy alma a fejére esett. Miközben dörzsölgette a zúzódást, elgondolkodott azon, hogy miért éppen őt találta el az alma, és miért nem repült inkább felfelé.
Newton arra a gondolatra jutott, hogy valamilyen láthatatlan erő vonzza az almát a Föld felé. Ezt az erőt “gravitációnak” nevezte el – a latin “gravitas” szóból, amelynek jelentése “súly”.
Newton rájött, hogy az Univerzumban minden tárgy vonzza az Univerzumban lévő összes többi tárgyat. Még egy alma is enyhén vonzza a körülötte lévő összes tárgyat.
A gravitáció tartja a Holdat a Föld körüli pályán, és a gravitáció teszi lehetővé, hogy a Nap magához vonzza bolygórendszerét. A Nap és a Hold vonzása okozza a Föld óceánjainak árapályát is.
A gravitáció erőssége azonban a tárgy méretétől és sűrűségétől függ – amit a tudósok “tömegnek” neveznek. A pici alma gravitációja túl gyenge ahhoz, hogy legyőzze a hatalmas Föld vonzását, ezért a bolygó középpontja felé zuhan.
Egy tárgy gravitációs vonzása a tárgytól való távolság növekedésével csökken. Az Everest csúcsán tartózkodó hegymászó súlya valamivel kisebb, mint a tengerszint felett. Ha egy űrhajó elég messzire távolodik a Földtől, végül teljesen kiszabadul a bolygó gravitációs vonzásából.
