Egy évvel ezelőtt az ESA Herschel űrobszervatóriumát indították útjára azzal a céllal, hogy feltárja az infravörös univerzumot. A Herschel, amely jelenleg biztonságosan kering a Földtől körülbelül 1,5 millió km-re, most kezd feltárni a csillagkeletkezés eddig rejtett részleteit. Az új felvételek több ezer távoli galaxist mutatnak, amelyekben heves csillagkeletkezés zajlik, valamint a Tejútban szétszórt gyönyörű, csillagkeletkező felhőket.
A Herschel az eddigi legnagyobb, az űrbe helyezett csillagászati obszervatórium, amelynek főtükre négyszer szélesebb, mint bármely korábbi infravörös űrtávcsőé. Ez lehetővé teszi számára, hogy galaxisunk hideg, csillagképző felhőit eddig soha nem látott részletességgel tanulmányozza. Ezek közül az egyik régió, az RCW 120 néven ismert terület, egy újonnan született csillagot rejt, amely a következő néhány százezer év során várhatóan szuperóriássá válik.
A Napnál már 8–10-szer nehezebb fiatal csillagot hatalmas gáz- és porfelhő veszi körül, amelyből táplálkozva növekedhet. A tudósok még nem értik, hogyan duzzadnak fel a csillagok 150 napmasszára, ezért az RCW 120-at gondosan figyelni fogják, hogy megértsék, hogyan alakulnak ki az ilyen szuperóriások.
Egy újabb, a Herschel által készített felvétel azt mutatja be, hogyan áll össze a Tejút anyaga csillagokká. A ‘magok’ először a ragyogó por- és gázcsíkok belsejében jelennek meg, és több tíz fényév hosszú csillagkeletkezési területek láncolatát alkotják. A Tejút határain túl a Herschel több ezer más galaxisból származó infravörös sugárzást mért, amelyek több milliárd fényévre terjednek ki.
Ezeknek a apró fénypontoknak a fényességét vizsgálva kiderült, hogy a csillagok a múltban 10–15-ször gyorsabban keletkeztek, mint manapság. A Herschel olyan anyagot is észlelt, amely a Földön természetes körülmények között nem fordul elő: olyan vízmolekulákat, amelyeket erős sugárzás bontott szét, és amelyek elektromos töltést kaptak.
