A Vénusz a Naphoz képest a második bolygó, ezért az égen mindig meglehetősen közel van a Naphoz. Ragyogó reggeli vagy esti “csillagként” látható – a Holdon kívül az éjszakai égbolt legfényesebb égiteste. Távcsővel megfigyelhető, hogy – akárcsak a Hold – különböző fázisokon megy keresztül.
A Vénusz azért olyan fényes, mert felhők borítják, amelyek a beérkező napfény nagy részét visszatükrözik. A sárgás felhők kénből és kénsavból állnak.
Bizonyos szempontból a Vénusz a Föld ikertestvére. Mérete nagyjából megegyezik a Földével, és ugyanazokból a kőzetes anyagokból áll. Emellett közelebb kerül hozzánk, mint bármelyik másik bolygó. Ugyanakkor vastag szén-dioxid-légkör borítja – ez az a gáz, amit kilélegzünk. Ez a légkör olyan sűrű, hogy átsétálni rajta olyan lenne, mintha vízben gázolnánk.
A szén-dioxid a Nap hőjének nagy részét visszatartja. A felhőrétegek is takaróként hatnak. Ennek eredményeként kialakul egy “elfajult üvegházhatás”, amelynek következtében a bolygó hőmérséklete 465 °C-ra emelkedett, ami elég magas ahhoz, hogy az ólom megolvadjon. Ez azt jelenti, hogy a Vénusz még a Merkúrnál is forróbb.
Különleges védelem nélkül a Vénuszra érkező látogató azonnal meghalna – a hatalmas légnyomás összetörné, a légkör megfojtaná, a perzselő hőség porrá égetné, a sav pedig feloldaná.
A Vénusz felszínét radarral térképezték fel. A térképek több ezer vulkánt és becsapódási krátert ábrázolnak. Két fő hegyvidéki terület található, amelyek között van egy, az Everestnél is magasabb hegylánc.
Több tucat űreszköz járt már a Vénuszon, de még mindig számos rejtély övezi a bolygót. Az ESA Venus Express szondája 2006 áprilisában érkezett meg a bolygóhoz, és azóta a Vénusz közel-poláris pályáján kering. Műszereinek többsége a sűrű légkört és a gyorsan mozgó felhőket tanulmányozza, illetve azt vizsgálja, hogy a Nap milyen hatással van a bolygóra. Infravörös érzékelője azonban a felszín egy részét is feltérképezte, és kimutatta, hogy a Föld szomszédján aktív vulkánok is létezhetnek.
