A szél sebességét és irányát egy adott ponton a földfelszínen könnyű megmérni, de milyenek a szélviszonyok különböző magasságokban a Föld egész területén? Erre a kérdésre hamarosan választ ad egy figyelemre méltó új európai műhold, az Aeolus.
A missziót, amelyet általában egyszerűen “Aeolus” néven emlegetnek, a görög mitológiában a “szelek őrzőjének” kinevezett istenről nevezték el. A 2008-ra tervezett indítás után az űreszköz három éven át a Földet fogja figyelni, és mérni fogja a bolygónkat körülölelő szeleket.
Az ESA szélfigyelő műholdja egy nagy műszerrel (ALADIN) lesz felszerelve, amely a légkör minden rétegét 30 km magasságig fogja vizsgálni. Az ALADIN egy nagy teljesítményű lézerből és egy nagy távcsőből áll, amelyek egy rendkívül érzékeny vevőhöz kapcsolódnak. A lézer rövid, intenzív fényimpulzusokat bocsát ki a légkörbe. Ezt a fényt a gázmolekulák, a porrészecskék és a vízcseppek szétszórják.
A visszaszórt fény egy részét az űreszköz távcsöve fogja be, majd továbbítja a fedélzeti vevőegységnek. A jel elemzésével kiszámítható a mozgó levegő sebessége és iránya a légkör különböző magasságaiban.
A jövő már itt van: lézerek. Szerzői jog: ESA.
A pontos szélmegfigyelések eléréséhez számos mérési eredményt átlagolni kell. Minden 700 lézerimpulzus után egy szélprofil készül el. Az Aeolus fedélzetén tárolt adatokat 90 percenként továbbítják a norvégiai Svalbardon található földi állomásra. Ez az információáradat nemcsak az időjárás-előrejelzések javítását segíti elő, hanem a hosszú távú éghajlati kutatásokhoz is hozzájárul.
