A Szaturnusz a ‘gyűrűk ura’ néven híres, noha a másik három óriásgázbolygónak – a Jupiternek, az Uránusznak és a Neptunusznak – is vannak gyűrűi. A Szaturnusz-rendszer kiemelt helyet foglal el, mivel gyűrűi rendkívül fényesek és nagyon nagyok.
Lehet, hogy egy szétesett műhold vagy üstökös maradványai. Amikor a 17. században felfedezték őket, a rajzok szerint úgy néztek ki, mint hatalmas ‘Mickey Mouse-fülek’ a bolygó mindkét oldalán. A távcsövek fejlődésével a csillagászok rájöttek, hogy ezek jég- és kődarabok millióiból állnak. A gyűrűkben lévő rések a közeli holdak gravitációja miatt alakultak ki.
Akár egy óriási CD-lemezként, a lapos gyűrűk átmérője meghaladja a 275 000 km-t – ez elég széles ahhoz, hogy kitöltse a Föld és a Hold közötti távolság nagy részét –, vastagságuk viszont kevesebb, mint 1 km. Ahogy a Szaturnusz és a Föld pályájukon fel-le mozognak, a gyűrűkről alkotott látképünk is változik. 2003-ban a legfényesebbek és legszebbek voltak. De 15 évente egyszer oldalról látjuk őket. Ekkor a legnagyobb távcsövek kivételével láthatatlanok. Ez jó alkalom arra, hogy a gyűrűk közelében apró holdakat keressünk.
