Évezredek óta érkeznek beszámolók arról, hogy az emberek fényes villanásokat látnak a Holdon. Mik lehetnek ezek? Furcsa fények a Föld légkörében? Idegen látogatók nyomai? Vagy talán mindannyian tévedtek? Az ESA egy NELIOTA nevű projektje figyelemmel kíséri ezeket a villanásokat, és az eredmények lenyűgözőek!
A NELIOTA a „Near-Earth Object Lunar Impacts and Optical TrAnsients” (Földközeli objektumok holdra való becsapódásai és optikai átmeneti jelenségek) rövidítése. A projekt az Athéni Nemzeti Obszervatórium által üzemeltetett nagy távcsövet használja, amely egy speciális kamerával van felszerelve, amely nagyon gyorsan rengeteg képet készít. Ennek a berendezésnek a segítségével a NELIOTA tudósai figyelik a Holdat és rögzítik az adatokat. Számos ilyen furcsa holdi villanást észleltek – átlagosan néhány óránként egyet! De vajon mik ezek?
Az űrben rengeteg apró kődarab és egyéb anyag található, amelyek néha bolygókba vagy holdakba csapódnak. Amikor ez a Földön történik, ezek gyakran elégnek a légkörünkben, és így keletkezik az, amit meteornek nevezünk (néha “hullócsillagoknak” is hívják őket). A Holdunknak azonban nincs légköre, így amikor apró szikladarabok csapódnak bele, azok a felszínbe csapódnak, és rövid villanást keltenek!
A nagy teljesítményű NELIOTA teleszkóp és kamera révén kiderült, hogy a villanások meglehetősen gyakoriak, bár puszta szemmel csak a legfényesebbek láthatók. Ugyanakkor nehéz őket rögzíteni, mivel a becsapódásoknak a Hold olyan részein kell bekövetkezniük, amelyeket éppen nem világít meg a Nap. Ellenkező esetben a környező holdkövek annyira fényesek, hogy eltakarják a villanást. Az ESA tudósai eddig 55 villanást rögzítettek, de úgy becsülik, hogy valójában csak a teljes szám egy kis részét látják, amely valószínűleg óránként körülbelül nyolc villanás!
Ez a kutatás több okból is fontos. Először is, segít jobban megismerni a Holdat, és megérteni, miért néz ki úgy a kráterekkel borított felszíne, ahogyan. Emellett lehetővé teszi, hogy jobban megértsük, hány Föld-közeli objektum (NEO) – például apró űrkövek, aszteroidák és üstökösök – található a Föld kozmikus szomszédságában. A nagyobb NEO-k veszélyt jelenthetnek a Földre, ha becsapódnának, ezért minél több információnk van, annál jobban felkészülhetünk a védelmünkre. Az ESA komolyan veszi ezt a kérdést, és egy Hera nevű ambiciózus küldetést tervez, amelynek keretében kipróbálják, hogyan lehet az ütközési pályán lévő aszteroidákat biztonságos távolságba terelni.
A NELIOTA-projekt hamarosan lezárult volna, de olyan nagy sikert aratott, hogy meghosszabbították, így a kísérlet 2021 januárjáig folytatódik!
Érdekes tény: A NELIOTA a Kryoneri-távcsövet használja, amely a Föld legnagyobb távcsöve, és kizárólagos feladata a Hold megfigyelése.
