Világszerte több millió ember él távol a legközelebbi rendelőtől vagy kórháztól. Gyakran előfordul, hogy a közelben nincs orvos. A távolságból adódó nehézségek leküzdésének egyik módja a távorvoslás alkalmazása. Ez műholdak segítségével biztosít kétirányú hang- és videokapcsolatot a beteg és az orvosszakértő között.
A távorvoslás első nagyszabású alkalmazására az 1988-as örményországi földrengés során került sor. Mivel a hagyományos telefonvonalak nem működtek, a sürgősségi orvosi segítségnyújtáshoz műholdas kapcsolatokat használtak.
Az 1990-es években az ESA megvalósította az első űrbeli távorvosi kísérletet. Egy 10 napos Spacelab-küldetés során az orvosok megvizsgálhatták az űrhajós szívéről készült felvételeket, és utasításokat küldhettek vissza.
A távorvoslás mára széles körben elterjedt. Lehetővé teszi a távoli, vidéki területeken élő betegek számára, hogy kapcsolatba lépjenek orvosokkal és ápolókkal. Emellett lehetővé teszi a betegek számára, hogy jobb otthoni ellátásban részesüljenek.
Az ESA a távorvoslás egyik legfőbb támogatója. Például az ESA olyan robotok kutatását finanszírozza, amelyeket orvosi szakértő távolról irányíthat.
Az ilyen robotokat felhasználhatják sebészeti beavatkozások végrehajtására, illetve arra, hogy a szkennert a beteg testén végighúzzák, és így 3D-s képeket készítsenek a belső szervekről.
Az ESA emellett segít az Antarktiszon található Concordia-bázis legénységének orvosi megfigyelésében is.
