A legtöbb csillag halála több millió évig tart. Amikor egy olyan csillag, mint a Nap, teljes hidrogénkészletét elégette, kitágul, és vörös óriássá válik. Átmérője akár több millió kilométer is lehet – ez elég nagy ahhoz, hogy elnyelje a Merkúr és a Vénusz bolygókat.
Miután a csillag kilökte külső rétegeit, összeomlik, és egy rendkívül sűrű fehér törpe keletkezik. Egy teáskanálnyi anyag a fehér törpéből akár 100 tonnát is nyomhat. Több milliárd év alatt a fehér törpe lehűl, és láthatatlanná válik.
A Nap tömegének nyolcszorosát meghaladó tömegű csillagok élete nagyon hirtelen véget ér. Amikor elfogy az üzemanyaguk, vörös szuperóriásokká duzzadnak. Különböző üzemanyagok elégetésével próbálnak életben maradni, de ez csak néhány millió évig működik. Ezután hatalmas szupernóva-robbanásban szétrobbannak.
Körülbelül egy hétig a szupernóva fényessége meghaladja a galaxisában található összes többi csillagét. Ezután gyorsan elhalványul. Csak egy apró, sűrű égitest marad belőle – egy neutroncsillag vagy egy fekete lyuk –, amelyet egy táguló, rendkívül forró gázfelhő vesz körül.
A szuperóriás belsejében keletkezett elemek (például az oxigén, a szén és a vas) szétszóródnak az űrben. Ez a csillagpor végül más csillagok és bolygók kialakulásához vezet.
