A Szaturnusz Titán nevű holdja a Naprendszer egyik legnagyobb és legizgalmasabb holdja. Sajnos felszínét vastag, narancssárga felhőtakaró rejti el. Egészen a közelmúltig senki sem tudta, milyen a Titán felszíne.
A felhőréteg áttörésének egyik módja a NASA Cassini űrszondáján található radarberendezés használata. A Cassini által kibocsátott rádiójelek áthatolnak a felhőn, majd visszaverődnek a felszínről. A visszhangok elemzésével a tudósok a közelmúltban számos sötét foltot fedeztek fel. Ezek közül néhány keskeny, kanyargós csatornához – valószínűleg folyókhoz – kapcsolódik.
Valószínűnek tűnik, hogy a radarfelvételeken látható sima, sötét területek tavak. A Titán felszíni hőmérséklete azonban -180 °C, így ezek nem tartalmazhatnak vizet. Ehelyett úgy tűnik, hogy folyékony metánból vagy etánból állnak. (A Földön a metángázt kazánokban és tűzhelyekben égetik el.)
Sokan abban reménykedtek, hogy az ESA Huygens szondája 2005. január 14-én, a felszín felé történő ereszkedése során egy metán-tóba csobban majd. A szonda kamerája azonban egy jégkavicsokkal borított, száraz síkságot mutatott.
Ezen látványos siker óta a tudósok egy szokatlan módszert találtak arra, hogy többet megtudjanak a Huygens környezetéről. A kulcsot a Huygens-től a Cassini-hez érkező rádiójel szokatlan hullámzása jelentette. A rádióhullám egy része a felszínről visszaverődött, és nem jutott el egyenesen a Cassini-hez. A jel elemzése kimutatta, hogy a szonda körül 2 km-es körzetben a felszín meglehetősen sík. Ezt a kiszáradt tómedret főként körülbelül 5–10 cm átmérőjű jégkavicsok borítják.
