Az elmúlt 30 évben Európa összes rakétáját a dél-amerikai Kourou-ból indították. Miért választott Európa egy űrkikötőt a világ másik végén?
Az új helyszín keresése az 1960-as években kezdődött, amikor Franciaországnak fel kellett adnia az algériai sivatagban található kilövőbázisát.
A Francia Űrügynökség végül egy part menti helyszínt választott ki a francia-guyanai dzsungel szélén. Az új telephely a Kourou nevű halászfalu közelében, valamint a Sátán-szigeten található régi börtöntelep közelében helyezkedett el.
Kourou több ezer kilométerre feküdt Európától, és mindent a semmiből kellett felépíteni. Ugyanakkor számos fontos előnnyel rendelkezett:
-
az indítások a nagy lakott területektől jó messze történnének
-
a rakétákat biztonságosan el lehetne indítani a keleti és északi nyílt tenger felé
-
a kiégett rakétaszakaszok ártalmatlanul az óceánba zuhannának
-
A műholdakat könnyedén pályára lehetne állítani mind a sarki, mind az egyenlítői pályára.
Az Európai Űrkikötő szintén nagyon közel fekszik az Egyenlítőhöz. Ezáltal kihasználhatja a Föld gyors forgása által az Egyenlítőnél keletkező „csúzihatás” előnyeit. Ez a közelben indított rakétáknak keleti irányba 1650 km/h-s ingyenes sebességnövekedést biztosít. Ez csökkenti a szükséges üzemanyag-mennyiséget, és lehetővé teszi számukra, hogy nehezebb műholdakat is feljuttassanak az űrbe.
