Körülbelül 1 500 aktív vulkán létezik, amelyek közül évente körülbelül 50 tör ki. E vulkánok többsége a Csendes-óceán környékén található – egy olyan övezetben, amelyet a Csendes-óceáni “Tűzgyűrűnek” neveznek. Európának is vannak saját vulkánjai, például az Etna és a Vezúv, amelyek a történelem során már számos alkalommal kitörtek.
Legalább 500 millió ember él aktív vulkán közelében. Kitörés esetén a környező területeket hamu és izzó láva boríthatja be.
A mezőket és az épületeket eltemetheti a hamu. A mérgező gázok, a izzó hamufelhők vagy a sárfolyások mindenkit megölhetnek, aki az útjukba kerül. Szerencsére a műholdak ma már segítenek a legveszélyesebb vulkánok azonosításában.
Az ESA Envisat és ERS-2 műholdjai számos különböző módon vizsgálják a vulkánokat. A kamerák rögzítik a lávaáramlásokat és a hamufelhőket. Az infravörös műszerek észlelik a felszínre törő forró lávát.
A radar segítségével megfigyelhető a vulkán “légzése”, ahogy az olvadt kőzet mozog benne. Már néhány milliméteres felszíni domborodás is jelzi a kitörés előtti nyomásnövekedést. Más érzékelők azonosítják a levegőbe kibocsátott gázokat és részecskéket.
Ezek az adatok életeket mentenek, és segítenek előre jelezni, mikor várható a következő kitörés. A károsodott területekről készült műholdas térképek szintén segítik a mentési és helyreállítási munkálatokat.
