Az ESA az 1970-es évek óta foglalkozik műholdas távközléssel. Már 1980-ban is az „Orbital Test Satellite” nevű műholdját használták videokapcsolatok létrehozására németországi és brit csoportok között. Emellett vészhívásokat is továbbított, miután egy tűzvész megsemmisítette a lyoni földi rendszert.
Nem sokkal később a Marecs nevű műhold áttörést hozott a mobil távközlés területén. A megbízhatatlan rövidhullámú rádió helyett az emberek műholdas telefonokat használhattak, hogy hajóról a partra telefonáljanak.
Az 1980-as évek végén és az 1990-es években négy ECS-műholdat bocsátottak pályára. Mindegyik képes volt 12 000 telefonkapcsolat és 10 televíziós csatorna továbbítására Európa-szerte.
A műholdról a tetőn elhelyezett parabolaantennákra történő közvetlen sugárzás terén elért fejlődés az ESA Olympus műholdjának 1989-es indításával valósult meg. Az Olympus-t használták az első, két műhold közötti adatátvitelre is.
A legújabb áttöréseket az Artemis nevű műholdnak köszönhetjük. 2001. november 30-án ezzel hajtották végre az első olyan képátvitelt, amelyhez lézersugarat használtak. Tökéletes minőségű képeket továbbítottak a 832 km-es magasságban keringő SPOT 4 műholdról az Artemisre, amely 31 000 km-re volt a Földtől.
Jelenleg az Artemis segítségével képeket és hatalmas mennyiségű adatot továbbítanak az Envisat műholdról az ESA római közelében található központjába.
