A Föld a Naprendszerünk négy kőzetbolygója közül a legnagyobb. Méretéhez képest rendkívül nehéz. Középpontjában egy nagy, vasban gazdag mag található, ahol a hőmérséklet eléri a 6000 Celsius-fokot – ez ugyanolyan forró, mint a Nap felszíne.
A bolygó forgása közben a folyékony külső mag kavarog, akárcsak egy kerékpár dinamója. Ez a dinamó hatására a Föld erős mágnesként viselkedik.
A Föld mágneses mezője láthatatlan buborékot képez a bolygó körül, és pajzsként működik. Ez megvédi a bolygót a napviharok által az űrbe kilökött nagy sebességű részecskék többségétől. Előfordul, hogy a részecskék a mágneses pólusok közelében áttörik ezt a gátat. Ennek eredményeként keletkeznek a Föld aurorái – amelyeket általában északi és déli fényként ismerünk.
A Föld felszínét a sűrű légkör is védi. Ez elzárja az űrből érkező káros sugárzás nagy részét. Emellett a kisebb, beérkező égitestek itt felégnek, és hullócsillagként láthatók. Csak a nagyobb meteoritok és üstökösök érik el a felszínt, ahol felrobbannak, és hatalmas krátereket hagynak maguk után.
A Holddal és más kőzetbolygókkal ellentétben a Földön manapság már csak kevés becsapódási kráter található. Legtöbbjüket a folyó víz, a szél és a jég hatására elmosta vagy feltöltötte az idő.
