Manapság már természetesnek tartjuk, hogy élőben nézhetjük a televízióban olyan eseményeket, mint a világbajnokság vagy az olimpiai játékok. Ezek a képek gyakran a világ másik végéről jutnak el a képernyőnkre.
Ezt egy geostacionárius pályán keringő kommunikációs műholdakból álló gyűrű teszi lehetővé. Ezek a műholdak az Egyenlítő felett körülbelül 36 000 km-es magasságban keringenek, és úgy tűnik, mintha a Föld felszínének ugyanazon része felett lebegnének. A földi parabolaantennáktól érkező televíziós jeleket veszik, majd azokat felerősítik. A műhold ezután továbbítja a képeket és a hangot a nézőknek.
A műholdas televíziózás modern korszaka 1962 júliusában vette kezdetét, amikor a Telstar 1 továbbította az első élő televíziós műsorokat az Egyesült Államokból Nagy-Britanniába. Majd 1965-ben az Early Bird lett az első műhold, amelyet rendszeres televíziós adásokhoz használtak Észak-Amerika és Európa között.
Régen a televíziós jeleket először speciális földi állomásokon található nagy parabolaantennákhoz kellett továbbítani, mielőtt azokat a helyi antennák felé sugározták volna. Ma a műholdas jelek olyan erősek, hogy az irodák és házak tetején elhelyezett kis parabolaantennákkal is foghatók. Ez a közvetlenül a háztartásokba érkező digitális televíziózás számos országban nagy népszerűségre tett szert.
Élő műholdas kapcsolatokat lehet létrehozni távoli irodák között, illetve a városi kórházak orvosai és a távoli falvakban élő betegek között is. A műholdakat digitális rádióadásokhoz is használják, amelyeket autókban és hordozható rádiókban is lehet fogni.
