10 hosszú évnyi utazás után, amely során a Naprendszer hosszának több mint felét tette meg és ötször kerülte meg a Napot, a Rosetta űrszonda végre megérkezett céljához: a 67P/Csürjümov–Gerasimenko üstököshez!
A Rosetta jelenleg 100 km-es magasságban kering a üstökös felszíne felett, és részletes adatokat küld vissza a Földre új barátjáról. Az elkövetkező néhány hétben a Rosetta fő feladata az, hogy megtalálja a tökéletes leszállóhelyet a fedélzetén lévő, Philae (kiejtése: FEE-lay) nevű szondának.
Ha minden jól alakul, alig néhány hónap múlva a Philae lesz az első szonda, amelyet valaha is egy üstökös felszínére engedtek le!
De a Rosetta útja ezzel még nem ér véget: a kis űreszköz még hónapokig a üstökös mellett fog haladni, miközben az a Nap körül kering, majd ismét a Jupiter felé veszi az irányt.
Egy év múlva a kettős a Naprendszer körüli útja során eléri a Naphoz legközelebb eső pontot – ekkor fog a üstökös igazán ragyogni.
A üstökösök kozmikus jégből és kőzetből álló csomók, ami azt jelenti, hogy ahogy a 67P üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, elkezdi megolvadni. Az üstökösből elpárolgó jég egy csodálatos csóvát hoz létre, olyan csóvát, amilyet néha szerencsénk van látni, ahogy áthalad az égen.
Sajnos a 67P üstökös – még ragyogó csóvája ellenére sem – nem lesz látható az éjszakai égbolton erős távcsövek nélkül. Ehelyett a Rosetta valami jobbat kínál nekünk: közelről megfigyelhetjük, hogyan változik az üstökös a Nap vakító fényében!
Érdekes tény
A misszió nevét a Rosetta-kőről kapta, egy ősi kőtábláról, amely lehetővé tette az ókori egyiptomi hieroglifák megfejtését. A Rosetta-kőhöz hasonlóan az ESA Rosetta-missziója is új alapokra helyezi majd a múltról alkotott ismereteinket azáltal, hogy feltárja a Naprendszer kialakulásának maradványából keletkezett égitestek – az üstökösök – rejtélyeit.
