A Plútót 1930-ban fedezte fel a 24 éves Clyde Tombaugh, aki egy speciális készülék segítségével hasonlította össze az égboltról készült fényképeket. Kiderült, hogy egy aprócska égitestről van szó, amely még a Holdunknál is kisebb.
A Plútó elliptikus (tojás alakú) pályán kering, amelynek távolsága 7 381 millió km (49 Nap–Föld távolság) és 4 446 millió km (30 Nap–Föld távolság) között változik. Mivel egy teljes körbejárás 248 évig tart, a Plútón született senki sem ünnepelhetne soha egyetlen születésnapot sem!
Plútóról nagyon keveset tudunk. Felszíne rendkívül hideg (-230 °C), és úgy tűnik, hogy befagyott jégréteg borítja. Az elmúlt években viszonylag közel volt a Naphoz, és egy rövid nyarat élvezett. A felszíni jég elpárolgott, és vékony légkört hozott létre. Most azonban a Naprendszer hideg mélyébe húzódik vissza, és ez a légkör hamarosan újra megfagy.
A Plútó 6 nap 9 óra alatt egyszer “fordítva” (keletről nyugatra) forog. Legnagyobb holdja, a Charon, ugyanennyi idő alatt kerüli meg a Plútót. Ez azt jelenti, hogy aki a Plútó egyik oldalán él, soha nem láthatja a Charont. A Hubble Űrtávcső segítségével nemrég két kisebb holdat is felfedeztek.
Hosszú évekig Plútót a Naptól számított kilencedik bolygónak tekintették (annak ellenére, hogy néha közelebb kerül a Naphoz, mint a Neptunusz). Ma már “törpebolygónak” számít. Emellett a Kuiper-öv egyik legnagyobb tagja is, amely a Neptunuszon túli térséget elfoglaló, jeges égitestek csoportja.
