A holdak olyan természetes égitestek, amelyek bolygók körül keringenek. A tudósok általában bolygóholdaknak nevezik őket (az ember által készített műholdakat néha mesterséges holdaknak is nevezik). Naprendszerünkben körülbelül 170 hold található. Legtöbbjük a gázóriások, a Jupiter és a Szaturnusz körül kering. A kis bolygóknak általában kevés holdjuk van: a Marsnak kettő, a Földnek egy, míg a Vénusznak és a Merkúrnak egy sincs.
A Föld Holdja a bolygóhoz képest szokatlanul nagy. A legtöbb hold a közelében keringő bolygó mellett eltörpül. A Jupiter és a Szaturnusz egyes holdjai azonban jóval nagyobbak, mint a mi Holdunk. A Ganymedes és a Titán nagyobbak, mint a Merkúr bolygó.
Kis méretük miatt szinte egyetlen hold sem képes légkört megtartani. Gyenge gravitációjuk miatt a gázok elszöknek az űrbe. Az egyetlen kivétel a Titán, a Szaturnusz-rendszer legnagyobb holdja. A Titán légköre sűrűbb és vastagabb, mint a Földé. Mindkét légkör fő gázösszetevője a nitrogén, de a Titánon nincs oxigén és nincs élet sem. Felszínét narancssárga köd takarja. Egyes tudósok a Titánt egy mélyhűtött, primitív Földnek tekintik.
Egyes holdak – köztük a mi Holdunk is – feltehetően a Naprendszer történetének korai szakaszában, hatalmas ütközések során keletkeztek. A Hold a Föld körüli pályán hátramaradt törmelékfelhőből alakult ki. Más holdak pedig valószínűleg abból a gáz- és porfelhőből növekedtek ki, amely az óriásbolygókat vette körül, amikor azok anyagot vonzottak magukhoz. A kisebb holdak többsége olyan üstökös vagy aszteroida, amelyet befogtak, amikor túl közel haladtak el egy nagy bolygó mellett.
