1986. március 13-án az ESA Giotto űrszondája képeket küldött vissza egy fekete, burgonya alakú testről, amely fényes anyagcsóvákat lövellt ki az űrbe. Ez volt az első alkalom, hogy bárki is megpillantotta egy üstökös szívében található szilárd magot.
A Giotto célpontja a Halley-üstökös volt, amelyet a 17. századi brit csillagász, Edmond Halley után neveztek el. Ő volt az első, aki rájött, hogy ez a ragyogó üstökös rendszeres vendég, és 75–76 évente tér vissza a Naprendszer belső részébe. Következő megjelenése az égbolton 2061-re várható.
A Halley-üstökös a Nap körül keringő több millió üstökös közül a leghíresebb. Még akkor is, amikor a Naprendszer külső, sötét régióiban tartózkodik, a Halley-üstökös hatással van bolygónkra. Minden októberben a Föld áthalad az üstökös által hátrahagyott finom porfelhőn, ami az Orionidák meteorrajt eredményezi. A Halley-üstökös felelősnek tartják az Eta Aquarid meteorrajért is, amely minden év májusában jelentkezik. Ezek a meteorok, amelyeket gyakran “hullócsillagoknak” neveznek, apró, gyorsan mozgó üstökös-törmelékdarabok által hagyott fényes nyomok, amelyek a Föld légkörében elégnek.
Giotto kiemelkedő sikere óta más üstökösöket is vizsgáltak űrszondák segítségével. A legambiciózusabb küldetés azonban az ESA Rosetta nevű üstökösvadász űrszondája, amely 2014-ben érkezik meg a Csuryumov–Gerasimenko-üstököshöz. A Rosetta a mag mellett repül majd, és alaposan tanulmányozni fogja azokat a változásokat, amelyek a Nap melegítő hatására következnek be. Ezenkívül kilövi a Philae nevű kis szondát is, amely végrehajtja az első puha leszállást egy üstökösön!
