Egy fejlett ‘elektronikus orr’ rendszert, amelyet eredetileg az űrállomások belső levegőminőségének figyelemmel kísérésére fejlesztettek ki, ma már a földön is életek megmentésére használnak. A rendszert 1995-ben és 1997-ben két ESA-misszió során sikeresen alkalmazták a Mir űrállomáson. Értékét akkor bizonyította, amikor ‘megszagolta’ a fedélzeten kialakuló, potenciálisan halálos tűz korai jeleit.
Az elektronikus orr három elemből áll. Egy fejlett érzékelő kimutatja a levegőben található rendkívüli anyagok apró mennyiségeit. Egy mikrochip azonosítja ezeket a szennyező anyagokat. Ezután egy szoftveres feldolgozó rendszer riasztást küld, ha azok károsak.
Az elmúlt években német és svéd mérnökök az ESA támogatásával kifejlesztették a rendszert ipari alkalmazásokra. Ennek eredményeként a rendszert tűzérzékelő rendszerként vezették be a stockholmi metróhálózatban a tűzesetek korai észlelése érdekében. Az elektronikus orr, amely képes felismerni a füst első jeleit a város 56 metróállomásán és 60 km hosszú alagútjain, sokkal kevésbé érzékeny a páratartalomra és a finom porra, mint a korábbi érzékelőrendszerek.
A rendszer a kórházi kórokozókra vonatkozó korai riasztási rendszerként is bizonyította értékét. A vírusok és fertőzések korai felismerése elengedhetetlen a szervátültetésen átesett vagy az intenzív osztályon fekvő betegek életének megmentéséhez. A levegőben jelen lévő baktériumok és gombák szintén jelentős fertőzésveszélyt jelentenek a mesterséges lélegeztetés alatt álló betegek számára. A levegőben terjedő mikroorganizmusok azonosításával az elektronikus orr megkönnyíti a megfelelő gyógyszer felírását, és elengedhetetlen eszközként szolgál a fertőzések leküzdésében.
