Az 1960-as évekbeli tévésorozat rajongói Star Trek elámultak, amikor látták, hogy Kirk kapitány kinyit egy apró, kézben tartható telefont, hogy beszéljen űrhajója legénységével. Ma a mobiltelefonok már nem tartoznak a tudományos fantasztikum világába. Bárhová is menjünk a Földön, a sarkvidékektől az óceán közepéig, telefonon keresztül kapcsolatot tarthatunk. A legújabb modellekkel e-maileket is küldhetünk, és az interneten is böngészhetünk.
Ezt a kommunikációs forradalmat a műholdas technológia bevezetése tette lehetővé. Az 1960-as évek közepéig a telefonhívásokat földi rádiókapcsolatok és kábelek segítségével bonyolították le. Ennek ellenére korlátok voltak arra nézve, hogy hány hívást lehetett kezelni.
Ezután megjelentek az első távközlési műholdak. Az egyenlítő felett körülbelül 36 000 km-es magasságban, geostacionárius pályán keringő műholdak képesek voltak drága adó- és kábelhálózat nélkül működni. Könnyedén összeköthatták a hívókat az óceán vagy a hegylánc mindkét oldalán. Az 1965-ben pályára állított Early Bird egyszerre 240 telefonhívást tudott kezelni. Ma egy nagy kommunikációs műhold több százezer telefonhívást is képes kezelni.
Az elmúlt években újabb forradalom zajlott le az alacsony vagy közepes Föld körüli pályára állított kis műholdflották bevezetésével. Mivel több tucat ilyen műhold repül különböző pályákon, a horizont felett mindig több műhold is található, amelyek képesek fogadni a mobil eszközökről érkező hívásokat. Minden hívást ezután egy földi ‘átjáró’ állomáshoz továbbítanak, amely továbbítja azt a címzettnek. Ezeket a műholdakat személyi nyomkövetésre, üzenetküldésre és vészhelyzeti helymeghatározásra is használják.
