2005. január 14-én az ESA Huygens szondája történelmi jelentőségű leszállást hajtott végre a Szaturnusz óriási holdjának, a Titánnak a felszínén. Most, a Huygens által gyűjtött adatok alapos elemzése után, a tudósok feltárták ennek a bolygóméretű holdnak számos rejtélyét.
A 2 és fél órás ereszkedés során a műszerek rögzítették a hőmérséklet, a szélsebesség és a légkör összetételének adatait. Az eredményekből kitűnik, hogy a Huygens zötykös utat tett meg, mivel a több mint 100 km/órás magassági szelek kelet felé sodorták. Ahogy azonban a narancssárga ködön keresztül lebegett lefelé, a légkör hőmérséklete és sűrűsége nőtt, a szélsebesség pedig csökkent. 7 km magasságban a szél iránya megfordult, és a leszállás utolsó perceiben a Huygens-t gyengéden nyugat felé sodorta.
A légkör főként nitrogénből állt, körülbelül 5 százalék metánnal, és a légkörben található köd is főként metánból állt. (A Földön a metángázt kazánokban és tűzhelyekben égetik el.)
A küldetés során összegyűjtött mintegy 350 felvétel egy jeges tájat tárta fel, amelyet sötét csatornák szelnek át, amelyek egy sima ‘partvonal’ felé kanyarognak. A metánviharok időnként megtöltik a kiszáradt csatornákat, ideiglenes folyókat hozva létre, amelyek erodálják a felszínt, és a laza anyagot a közeli síkságokra szállítják.
Az a sík, alföldi terület, ahol a Huygens leszállt, kavicsokkal és apró jégdarabkákkal volt tele. Bár a felszín meglehetősen puha volt, mintha enyhén tömörödött hó lenne, rendkívül hideg volt (-180 °C) – sokkal hidegebb, mint az Antarktiszon. A finomszemcsés jég metánnal volt átitatva, amely a meleg szonda érintésére elpárolgott.
