Egy kerék és motor nélküli autó alig ér valamit. Ugyanígy vannak bizonyos alkatrészek, amelyeket be kell építeni egy műholdba.
A legtöbb űreszköz áramellátása akkumulátoroktól és napelemektől függ. A napelemek szilícium- vagy más anyagból készült, ostyához hasonló darabok, amelyek elektromos áramot termelnek, amikor napfény éri őket.
Ha ezekből a cellákból több ezer darabot nagy panelekbe kapcsolnak össze napelemekké, azok egy jelentős méretű űrhajót is képesek árammal ellátni. A cellák emellett napfény hatására feltöltik az akkumulátorokat. Amikor az űrhajó árnyékba kerül, az akkumulátorok veszik át az áramellátást.
Az űrhajók több antennával is rendelkeznek. Ezek úgy működnek, mint a fül, és biztosítják a kapcsolatot a Földdel. Ezek közül a legfontosabb egy akár 2 m átmérőjű parabolaantenna, amely nagy mennyiségű adatot és információt képes küldeni és fogadni.
Az űreszköz „agyát” a számítógépes rendszere képezi. Az adatokat a számítógép memóriájában lehet tárolni, vagy az antennák segítségével valós időben visszaküldeni a Földre.
A számítógép az űrhajó működtetésére vonatkozó utasításokat is tárolja. Ez biztonsági tartalékot jelent arra az esetre, ha megszakadna a kapcsolat, vagy meghibásodás lépne fel.
Az űrhajóknak kis hajtóművekre is szükségük van az űrben való navigáláshoz. Különböző típusú hajtóművek léteznek.
Az űreszközök a hajtóművek bekapcsolásával fordulnak és forognak. Ezek nagy sebességgel löknek ki forró gázokat az űrbe. Egyes műholdak ionhajtóművel rendelkeznek. Ezek erős elektromos mező segítségével lökik ki a gázt az űrbe.
