A pályán töltött idő nagy részében a legénység teljes mértékben a házimunkával, a javításokkal és a tudományos kísérletekkel van elfoglalva. A pihenésre és a kikapcsolódásra szánt idő azonban elengedhetetlen. Az unalom, az otthonhiány és az elszigeteltség enyhítése érdekében az űrhajósok hetente egy videohívást kaphatnak otthonról, valamint naponta e-maileket is. A napi híreknek köszönhetően pedig folyamatosan naprakészek maradnak a Földön zajló eseményekről. Gyakoriak az iskolákkal és az amatőr rádióoperátorokkal folytatott beszélgetések is.
Ha az unalom elhatalmasodik, rengeteg ablakból lehet gyönyörködni a folyamatosan változó kilátásban, miközben a Nemzetközi Űrállomás 90 percenként kerüli meg a Földet. A legénység szívesen keresi az ismerős tájjelzőket, figyeli a ragyogó sarki fényeket vagy a villámlásokat, és várja a látványos napkeltéket és napnyugtakat.
Széles körű szabadidős tevékenységek közül lehet választani, mivel a legénység tagjai maguk választhatják ki, milyen szórakozási lehetőségeket visznek magukkal. Ezek a damától vagy a sakktól kezdve a könyvekig és a CD-kig terjednek. A felvett zene mellett egyes űrhajósok saját hangszereiket is magukkal viszik. Az oroszok körében az akusztikus gitár a legnépszerűbb, de a Harmadik Expedíció parancsnoka, Frank Culbertson úgy döntött, hogy trombitálni fog.
A pihenésre és a csapatszellem erősítésére szánt idő elengedhetetlen minden legénység számára. Az étkezések idejét általában baráti összejövetelekre szánják, az estéken pedig a legénység gyakran összegyűlik, hogy megnézze a legújabb DVD-filmeket.
