Régen a tengeren hajózó emberek a Nap, a Hold és a csillagok helyzetének megfigyelésével tájékozódtak. Majd 1300 körül az iránytű megjelenése kissé megkönnyítette ezeknek a hajósoknak az életét.
Manapság az űrtechnológia révén már senki sem tévedhet el. Bármely személy, autó, hajó vagy repülőgép, amely műholdas navigációs rendszerrel van felszerelve, 15–20 méteres pontossággal tudja meghatározni a helyzetét.
A műholdas navigáció alapja egy vevőkészülék, amely legalább négy műhold által küldött jelek segítségével számítja ki a helyzetét.
A rendszer, amelyet ma a mindennapi életben használunk, eredetileg katonai célokra került kifejlesztésre. 1960 és 1968 között az amerikai hadsereg 23 navigációs műholdat állított pályára a Polaris tengeralattjárók navigációjának támogatására.
Ezekből végül a Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS) alakult ki. Oroszországban a hadsereg egy hasonló rendszert, a Glonass-t vezette be. Mindkettő ma már polgári és katonai célokra egyaránt rendelkezésre áll. Éppen ezért akart Európa saját, megbízható rendszert létrehozni.
Európa most bevezette az EGNOS nevű rendszert, amely javítja a GPS-rendszer pontosságát. Az ESA és az Európai Közösség emellett közösen fejlesztik Európa saját polgári (nem katonai) navigációs rendszerét. A Galileo névre keresztelt rendszer lesz az első teljesen polgári célú globális navigációs rendszer.
