Észrevetted már, mi történik, ha kiengeded a levegőt egy lufiból? A levegő az egyik irányba áramlik, a lufi pedig az ellenkező irányba mozog. A rakéták nagyjából ugyanígy működnek. A motor fúvókájából nagy sebességgel kilépő kipufogógázok tolják előre a rakétát.
A legtöbb modern hordozórakéta – például az európai Ariane 5 – rendkívül bonyolult felépítésű, és indításkor több száz tonnát nyom. Ennek a tömegnek a legnagyobb részét az üzemanyagok, például a folyékony hidrogén és a folyékony oxigén teszik ki.
A rakétáknak rengeteg üzemanyagra van szükségük ahhoz, hogy legyőzzék a Föld gravitációját. Csak akkor haladnak elég gyorsan ahhoz, hogy pályára álljanak, ha elérik a 28 000 km/h sebességet.
A legtöbb rakéta két vagy három fokozatból áll. Amikor egy fokozat elfogyasztja az összes üzemanyagát, leválik a rakétáról, hogy megszabaduljanak a felesleges súlytól. Ezután visszahull (általában az óceánba, lakott területektől távol) vagy elég a légkörben.
A nagy hordozórakéták gyakran kapnak további lendületet az első fokozatra rögzített rakétákból. Ezek szilárd vagy folyékony üzemanyagot használhatnak. Ezeket is általában eldobják.
