Valahányszor az európai Ariane 5 kilő Kourou-ból, a rakéta fokozatai az óceánba zuhannak, vagy a légkörben elégnek. Az Ariane 5-höz hasonló hordozórakétákat ‘egyszer használatosnak’ nevezik.
Hulladéknak és költségesnek tűnik, ha minden indításkor eldobnak egy rakétát. A költségeket azonban a rakéták sorozatgyártásával sikerül alacsonyan tartani. Ezeket futószalagon gyártják – hasonlóan a drága autókhoz.
Az eldobható rakéták is nagyon megbízhatóvá válhatnak. Ha egy ilyen rakéta indítás közben meghibásodik, viszonylag könnyű kideríteni, mi volt a hiba, és kijavítani azt.
A másik megközelítés egy újrafelhasználható hordozórakéta megépítése. Eddig az egyetlen ilyen jármű az amerikai űrrepülőgép volt.
A Shuttle űrsikló legtöbb alkatrészét úgy tervezték, hogy akár 100-szor is repülhessen. A Shuttle szilárd hajtóanyagú segédrakétái is újrahasznosíthatók szükség esetén. Csak a külső üzemanyagtartályt dobják el minden alkalommal.
A Shuttle gyártása és üzemeltetése azonban rendkívül költséges. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a járművet úgy tervezték, hogy akár hétfős legénységet is szállíthasson. Emellett képesnek kell lennie arra is, hogy ellenálljon a légkörbe való visszatéréskor fellépő rendkívüli hőhatásnak, és kifutópályán landoljon. Jelenleg nincs tervben más újrafelhasználható hordozórakéta, bár az ilyen járművekkel kapcsolatos kutatások továbbra is folynak.
Az ESA mindkét megközelítést alaposan meg fogja vizsgálni, hogy végül döntés születhessen az Ariane 5 utódjáról.
