2007. március 1-jén Alain Hubert és Dixie Dansercoer egy rendkívüli expedícióra indultak, amelynek célja az volt, hogy gyalogosan átkeljenek Szibériából Grönlandra. Három hónappal később, számos veszély és kis híján bekövetkezett katasztrófa után, a jeges vadonon át vezető 2 000 km-es vándorlásuk a végéhez közeledik, az ESA Envisat nevű, az égbolton keringő műholdjának köszönhetően.
Eleinte – a rendkívül zord, veszélyes és fizikailag megterhelő körülmények ellenére – minden jól alakult. Aztán, ahogy a két belga felfedező közeledett a grönlandi partokhoz, a tengeri jég váratlanul felbomlani kezdett. A két felfedezőnek nem maradt más választása, mint megpróbálni kikerülni a hatalmas nyílt vízterületeket.
Szerencsére számíthattak az Envisat két műszerének támogatására – az időjárástól független radarérzékelőre és az optikai MERIS műszerre. A változó jégviszonyokat ábrázoló műholdas felvételek alapos elemzésével Leif Toudal Pedersen (Dán Nemzeti Űrközpont) segített a felfedezőknek elkerülni a gyorsan széteső jégtakarót.
A csapat jelenleg stabil jégen halad. Alig 50 km-re a céltól már tisztán látható előttük Grönland. A bátor felfedezők várhatóan még ezen a héten elérik az egész sarkvidéki medencét átszelő hosszú útjuk végpontját.
A jéggel borított Északi-tengeren át vezető kimerítő útjuk, az úgynevezett „Arctic Arc Expedition”, a Nemzetközi Sarki Év keretében zajló számos tudományos tevékenység egyike. A két tapasztalt sarkkutató különösen a hóvastagsági adatok gyűjtése iránt érdeklődött. Ezeket az információkat az ESA CryoSat-2 missziójának előkészítéséhez fogják felhasználni, amely 2009-ben kerül pályára.
