Az ESA négy Cluster űreszköze megállapította, hogy a Föld és más bolygók is képesek azt kiáltani a Galaxis többi részének: “Itt vagyok!”. A bolygókról érkező üzeneteket azonban csak nagy rádióteleszkópok segítségével lehet befogni és megérteni. Egy idegen faj, amely a Föld természetes rádiójelét veszi, egy sor csiripelést és fütyülést fog hallani, kicsit olyan, mintha az R2-D2-t, a Csillagok háborúja című film robotját hallgatná.
Jelenleg még a legkorszerűbb távcsövek sem elég erősek ahhoz, hogy távoli csillagok körül Föld méretű bolygókat észleljenek. Ugyanezzel a problémával szembesülnek az idegen csillagászok is – a Földet keresni olyan lenne, mint tűt keresni a szénakazalban. Bolygónk rádiókitörései azonban – amelyek 10 000-szer erősebbek, mint a legerősebb katonai radarjel – egyértelműen jelzik a Föld jelenlétét.
A tudósok már az 1970-es évek óta tudják, hogy a mágneses mezővel rendelkező bolygók (köztük a Föld, a Jupiter és a Szaturnusz) erős rádiójeleket bocsátanak ki. Ezeket a sugárzásokat a bolygók felett nagy magasságban azok a naprészecskék hozzák létre, amelyek az égbolton az aurorát is okozzák. Eddig a csillagászok azt feltételezték, hogy ezek a rádióhullámok egyre táguló kúp alakban terjednek az űrbe, akárcsak egy zseblámpa fénye. A Clusternek köszönhetően ma már tudjuk, hogy ez nem igaz.
Ahogy a rádióhullámok sorozata egymás után elérte az egyes űrhajókat, a tudósok kiszámíthatták azok méretét és helyzetét. Kiderült, hogy a jelek keskeny sugárban haladnak az űrben. Ez jelentősen megkönnyíti annak megállapítását, hogy pontosan honnan érkeznek. A jövőben talán idegen világokat fedezhetünk fel, ha ráhangolódunk a csipogásaikra és fütyüléseikre.
