Volt már valaha napégésed? Ezt a bőrirritációt a Napból származó ultraibolya (UV) sugárzás okozza. A súlyos napégés nemcsak fájdalmas, hanem bőrrákot is okozhat.
Szerencsére a káros UV-sugárzás szinte teljes egészét elnyeli a Föld felett 20–50 km magasságban található ózonréteg. Az ózon azonban az oxigén egyik formája, amelyet bizonyos, ember által előállított vegyi anyagok könnyen elpusztíthatnak.
1987-ben a vezető ipari országok megállapodtak abban, hogy fokozatosan kivonják ezeket a vegyi anyagokat a forgalomból. Ennek ellenére a műholdas felvételek azt mutatták, hogy az ózonréteg elvékonyodása az Antarktisz felett tovább folytatódott. Az ózonlyuk 2000-ben érte el rekordméretét, amikor közel 30 millió négyzetkilométert fedett le, ami nagyjából megegyezik az észak-amerikai kontinens területével. 2006-ban még nagyobb mennyiségű ózon veszett el a légkörből, annak ellenére, hogy az ózonlyuk mérete kissé kisebb volt.
Az Északi-sarkvidék felett is megjelentek kisebb ózonlyukak. Ezek a lyukak miatt több ultraibolya sugárzás jut el Európa sűrűn lakott területeire.
Az ESA műholdjai, mint például a MetOp és az Envisat, kulcsfontosságú szerepet játszanak az ózonlyuk kutatásában. Segítségükkel a tudósok nyomon követhetik az ózonlyuk méretét, és többet tudhatnak meg arról, mi okozza annak növekedését vagy zsugorodását.
Európa első poláris pályán keringő meteorológiai műholdja, a MetOp-A, egy fejlett ózonfigyelő műszerrel van felszerelve. Az Envisat három olyan műszert hordoz, amelyekkel az ózon és a felső légkörben azt károsító szennyező anyagok vizsgálhatók.
