Az elmúlt néhány hónapban egy hatalmas repedés húzódott át egy kiterjedt jégtömbön az Antarktiszon. Az ESA Sentinel-1 műholdjai most rögzítették, hogy a jég teljesen letört, és ezzel a valaha rögzített legnagyobb jéghegyek egyike jött létre.
A repedés valójában már több évvel ezelőtt megjelent, de eleinte nem nőtt jelentősen. A helyzet 2016 elején változott meg, amikor a repedés meghosszabbodni kezdett. Csak 2017 januárjában 20 km-rel nőtt, így összesen 175 km hosszúságot ért el. 2017 júliusának elejére már csak néhány kilométer választotta el a repedés végét az óceántól. Azóta a tudósok arra várnak, hogy a repedés elérje az óceánt, és ezzel egy hatalmas jéghegy váljon le az Antarktisztól.
Sajnos az Antarktisz a sötét téli hónapokba lép, amikor a fényviszonyok gyengék és gyakoriak a rossz időjárási körülmények, ami még műholdak segítségével is megnehezíti a megfigyelést. E probléma megoldása érdekében a MIDAS-projekt tudósai – egy, a brit Swansea Egyetem által vezetett antarktiszi kutatócsoport – a Sentinel műholdak radaros képalkotó berendezéseit használták fel, hogy áthatoljanak a sötétségen és a felhőkön.
Ezen felül a tudósok egy másik, CryoSat nevű ESA-műholdat is igénybe vettek a helyzet alakulásának figyelemmel kísérésére. A CryoSat egy úgynevezett radaros magasságmérővel rendelkezik, amely képes a jég magasságának és vastagságának mérésére. Ez alapján kiderült, hogy a repedés több tíz méter mély volt, és nem csupán egy sekély, felszíni repedésről volt szó.
Ez az új, hatalmas jéghegy körülbelül 6000 négyzetkilométer kiterjedésű, és több mint egymilliárd tonna a tömege! Nehéz megjósolni, mi fog vele történni a jövőben. Lehet, hogy még sok éven át a környéken fog lebegni. Vagy esetleg kisebb jéghegyekre szakad szét, amelyek észak felé sodródhatnak melegebb vizekbe, ahol elolvadnak.
Ha az Antarktisz ilyen nagy jégdarabot veszít, az problémákat okozhat. Amikor a múltban hasonló események történtek, az felgyorsította a gleccserek óceánokba való áramlását, hozzájárulva ezzel a Föld tengerszintjének emelkedéséhez.
A jó hír az, hogy az ESA műholdjainak köszönhetően naprakészen követhetjük, hogyan változik bolygónk, különösen az olyan, nagyon nehezen elérhető helyeken, mint az Antarktisz. Minél több információnk van, annál jobban tudjuk védeni bolygónkat és az azon élő életet!
Érdekes tény: A jéghegy körülbelül annyi vizet tartalmaz, mint az észak-amerikai Ontarió-tó!
