1957-ben a Szputnyik lett az első mesterséges műhold, amely sikeresen eljutott az űrbe. Azóta több ezer műholdat lőttek fel. Ezek a bolygónkat ma körülvevő műholdak lehetővé teszik számunkra, hogy bárhonnan hazataláljunk, bármikor beszélhessünk emberekkel a világ minden tájáról, figyelemmel kísérjük a eltűnő erdőket és jégsapkákat, sőt, előre jelezzük a természeti katasztrófákat is.
A műholdak korszaka azonban a Föld körüli űrt is hatalmas, élettelen fémdarabokkal töltötte meg. Becslések szerint 30 000 nagy űrszemétdarab kering a bolygó körül. Ide tartoznak a leszerelt műholdak, a rakéták eldobott alkatrészei, sőt még az űrhajósok kesztyűi is. Ez a szám pedig egyre csak növekszik!
Emellett több millió apróbb törmelékdarab is kering, például anyák, csavarok, sőt festékdarabkák is. Ezek közül sok 7 km/másodperces sebességgel száguld a Föld körül. Ilyen sebességnél egy festékdarabka akár ugyanolyan erejű becsapódást is okozhat, mint egy 95 km/órás sebességgel haladó motorkerékpár!
Egy ilyen ütközés bármely műholdat vagy űrállomást megrongálna, és új, veszélyes űrszemétdarabokat hozna létre. Ezért az ESA a legkiválóbb szakértőit vonta be a munkába, hogy megoldást találjanak erre a bonyolult problémára. Nos, lehet, hogy éppen megtalálták a tökéletes megoldást, az emberiség egyik legrégebbi technológiájának – a halászhálónak – a segítségével.
Különleges kialakítású, űrhajóról kilőtt hálók segítségével képesek leszünk befogni az elhasználódott műholdakat, és lehozni őket a Földre. Ezt a zseniális ötletet jelenleg súlytalanságban tesztelik, és ha minden jól alakul, az ESA ‘e.Deorbit’ nevű küldetése 2021-ben elindul, és végre mi is befoghatunk néhány műholdat!
Érdekes tény: Ahhoz, hogy az űrben maradjon, és ne zuhanjon vissza a Földre, egy műholdnak óránként több mint 28 200 kilométer sebességgel kell keringenie bolygónk körül!
