Az űrszemét komoly problémát jelent. Egy része nagyon nagy méretű, például a kiégett rakétaszakaszok, a működésképtelen űrhajók és néhány, az űrséták során elvesztett eszköz. A legtöbbje azonban sokkal kisebb.
A nagy űrszemétdarabokkal való ütközés megbéníthatja, sőt akár meg is semmisítheti az űreszközt, ahogyan az 1996-ban a francia Cerise űreszközzel is történt. A kisebb űrszemétdarabok is komoly károkat okozhatnak, illetve veszélyt jelenthetnek az űrsétát végző űrhajósra nézve.
Amikor a Hubble űrtávcső napelemeit 2002-ben visszahozták a Földre, azok tele voltak akár 8 mm átmérőjű becsapódási kráterekkel.
Jelenleg a teleszkópok és a radarok több mint 12 000, akár 10 cm-es méretű űrszemetet figyelnek. Több millió darab azonban túl kicsi ahhoz, hogy nyilvántartásba vegyék őket, például a festék- és porrészecskék.
Normális körülmények között ezek nem jelentenének veszélyt, de az űrben a törmelék nagy sebességgel halad. Még a porrészecskék is apró golyókként viselkednek. Az ESA többféle módon is foglalkozik a törmelékproblémával. A Nemzetközi Űrállomáson található Columbus laboratóriumot speciális védőburkolat védi.
Az Európai Űrirányító Központ (ESOC) rendkívül szigorúan figyelemmel kíséri az űrszemetet. Ehhez egy 1 méteres távcsövet használ a Kanári-szigeteken, valamint egy Németországban elhelyezett radarrendszert. A mikroszkopikus méretű űrszemetet az ESA Proba-1 műholdja és az ESA egyik, a Nemzetközi Űrállomáson végzett kísérlete is figyelemmel kíséri.
Ezek az adatok lehetővé teszik az ESOC számára, hogy tanácsot adjon arra vonatkozóan, mikor kell egy űreszközt biztonságosabb pályára állítani. Emellett korai figyelmeztetést nyújtanak azokról a nagy méretű objektumokról, amelyek hamarosan visszatérnek a légkörbe.
