A Földet gyakran „kék bolygónak” nevezik, mivel a Naprendszerünkben ez az egyetlen bolygó, amelyet nagyrészt víz borít. Ugyanakkor számos holdról, köztük a Szaturnusz óriási holdjáról, a Titánról is feltételezik, hogy felszíne alatt óceánok húzódnak. A Titán felszín alatti óceánjának létezésére utaló jel a nagy árapályok felfedezése.
Aki valaha is járt a tengerparton, az biztosan ismeri az árapályt – a tengerszint napi kétszeri emelkedését és süllyedését. Kevésbé nyilvánvalóak azok az árapályok, amelyek bolygónk kéregét néhány tíz centiméterrel emelik meg, illetve süllyesztik. Ezeket az árapályokat a Hold és a Nap Földre gyakorolt együttes gravitációs vonzása okozza. A Titánon az árapályok hasonló módon keletkeznek. Ezúttal azonban a Szaturnusz vonzása az, ami miatt a hold alakja megváltozik a bolygó körüli 16 napos keringése során.
A Titán alakváltozását a Cassini űrszonda pályájának gondos nyomon követésével észlelték, amikor az a hold közelében repült el. A Titán által a Cassinira gyakorolt vonzás változásai azt mutatták, hogy a hold gravitációs vonzása – és így alakja is – nagyon kissé megváltozott. A legkülső pontján, ahol a Szaturnusz vonzása gyengébb, a Titán szinte gömb alakú, akár egy futball-labda. Amikor a hold a Szaturnuszhoz legközelebb van, megnyúlik, így inkább egy rögbi-labdára hasonlít.
Az ebből eredő árapály hatására a Titán felszíne több mint 10 méterrel emelkedik és süllyed. Ez a szintváltozás azonban jóval nagyobb, mint amire számítani lehetne, ha a hold teljes egészében szilárd lenne. Ez arra utal, hogy a mintegy 50 km vastag jéghéj alatt egy felszín alatti óceán található, amelynek mélysége akár 250 km is lehet.
