Képzeld el, hogy az űrben sétálsz, és több mint 27 000 km/h sebességgel repülsz a Föld körül! Ezt élhették át az elmúlt 50 évben több száz űrsétáló. Az űrséták (hivatalos nevükön Extravehicular Activity, röviden EVA) az űrben végzett munka elengedhetetlen részét képezik. Új berendezések és kísérleti eszközök felszerelésére, valamint javítási munkák elvégzésére szolgálnak. 1998 óta közel 1 000 órányi űrséta volt szükséges a Nemzetközi Űrállomás felépítéséhez és karbantartásához.
Az űrsétát végző űrhajósok védőruhát viselnek, amikor belépnek az űr légmentes vákuumába. Ezek a ruhák számos különböző rétegből állnak, amelyek biztosítják a viselőjük megfelelő hőmérsékletét, lehetővé teszik a légzést, és megvédik őket a káros sugárzástól. A ruhák belsejében az oxigénnyomás alacsonyabb, mint az űrállomáson. Ezért az űrhajósoknak körülbelül négy órát kell oxigént lélegezniük egy légzsilipben, mielőtt kiléphetnek a szabad űrbe.
Az ISS-en két különböző nyomásálló ruhát tárolnak. Az amerikai ruha két részből áll: egy merev felsőtest-részből és egy rugalmas alsótest-részből. Ezek a részek a deréknál kapcsolódnak össze. Az űrhajós lábait a nadrágba csúsztatják, majd a karjait és a felsőtestét a felső részbe helyezik. Az orosz ruha felső része merev, hátsó nyílással rendelkezik, amelyben az életfenntartó rendszer is helyet kap. Ez megkönnyíti az egykezes felöltést. Mindkét ruhához külön kesztyű és sisak tartozik.
Az űrsétálókat gyakran egy robotkar végén szállítják egyik helyről a másikra. Vannak továbbá speciális korlátok is, amelyek segítik őket a mozgásban. Hogy ne sodródjanak el és ne vesszenek el az űrben, vékony zsinórokkal kapcsolódnak az űrállomáshoz. Az űrséták több órán át is tarthatnak. A rekordot Susan Helms és James Voss tartja, akik 2001 márciusában közel 9 órát töltöttek az űrben.
