Az ókori emberek féltek a üstökösöktől – azt hitték, hogy balszerencsét hoznak, vagy katasztrófát jeleznek előre. Ma már tudjuk, hogy az üstökösök a bolygók kialakulásából megmaradt kis jégbolygók. Úgy gondolják, hogy a Naprendszer szélén, a Plútó pályája túlsó oldalán több milliárd üstökös létezik.
A legtöbb üstökös olyan kicsi és olyan messze van, hogy még a legnagyobb távcsövekkel sem láthatjuk őket. De akkor láthatjuk őket, amikor a Nap felé közelednek, és gázból és porból álló csóvák alakulnak ki mögöttük. (Az ‘üstökös’ szó jelentése: „szőrös csillag”.)
A Nap hője miatt a jég gázzá alakul, amely több millió kilométeren át áramlik az űrbe. Hosszuk ellenére a bennük található porrészecskék nem nagyobbak, mint a homokszemek.
Egyes üstökösöknek csupán néhány évbe telik, hogy megkerüljék a Napot. Másoknak – mint például a Halley-üstökösnek – sokkal több időbe telik. Megint mások csak egyszer jelennek meg, és soha többé nem látják őket. Az ESA SOHO űrszondájának segítségével több ezer olyan kis üstököst fedeztek fel, amelyek nagyon közel repülnek a Naphoz. Sokuk a Napba csapódik, vagy a Nap erős gravitációja szétszakítja őket.
2014-ben az európai Rosetta űrszonda történelmet ír azzal, hogy egy üstökös körüli pályára áll, és leszállít egy leszállóegységet annak felszínére.
