Körülbelül 20 000 évvel ezelőtt Európa, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika nagy részét hatalmas, több kilométer vastagságú jégtakarók borították. Azóta a jég fokozatosan elolvadt, és a jégtakarók visszahúzódtak. Ma a Föld szárazföldi területein már csak az Antarktiszon és Grönlandon találhatók jégtakarók. Némi jég gleccserek formájában a hegyvidéki régiókban, valamint úszó jégtáblák formájában a Jeges-tengeren és az Antarktisz környékén is előfordul.
Első pillantásra ezek a legutóbbi jégkorszakból megmaradt, távoli maradványok ma már a legtöbbünk számára jelentéktelennek tűnnek. Az igazságtól azonban semmi sem állhatna távolabb. Sok tudós úgy véli, hogy bolygónk felmelegedése az általunk a légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok következménye. Ha a bolygó melegebbé válik, a jégtakarók elkezdenek olvadni, ami a század végére akár több méteres tengerszint-emelkedést is okozhat. Egy ilyen emelkedés széles körű áradásokat eredményezne az alacsonyan fekvő partvidéki területeken, és számos nagyváros létezését veszélyeztetné.
Az űrből származó megfigyelések arra utalnak, hogy a nagy jégtakarók egyes részei egyre gyorsabban kezdenek el olvadni. Eközben a legújabb műholdas felvételek azt is megmutatták, hogy az északi-sarkvidéki nyár folyamán szokatlanul nagy kiterjedésű tengeri jégterületek olvadtak el. Bár a tengerszintet nem befolyásolja a lebegő jég olvadása, más fontos környezeti változások is bekövetkeznek majd. Például a jégtakarók tükörként viselkednek: visszatükrözik a napfényt, és ezzel hűtik a Földet. Ha a jég eltűnik, a Föld valószínűleg melegebbé válik, és jelentős éghajlati változások következhetnek be. A sarkvidéki régiókban élő vadon élő állatokra is pusztító hatással lehet ez.
