Az Európai Űrrepülési Műveleti Központ (ESOC) egy világméretű földi állomáshálózathoz kapcsolódik.
Az indítás után a műhold adatai ezekre a földi állomásokra, majd az ESOC-ba kerülnek. Ezeket az információkat használják a pálya kiszámításához és a műhold állapotának ellenőrzéséhez, napi 24 órában, hetente hét napon át.
A hálózat számos nagy állomást foglal magában Európában és Ausztráliában, többek között a svédországi Kirunát, a belgiumi Redut, valamint a spanyolországi Villafrancát és Cebrerost.
A világ más részein is épültek kisebb állomások, többek között Kourouban – Európa dél-amerikai űrkikötőjében – és a portugáliai Santa Maria-szigeten. Ezeket főként a kilövés során és a küldetés korai szakaszában használják.
2003-ban egy új, 35 méteres antennát építettek New Norciában, Perth közelében, Ausztráliában. Ezt az óriási, 120 tonnás parabolaantennát olyan mélyűr-küldetésekkel való kommunikációra tervezték, mint a Rosetta és a Mars Express. Felülete rendkívül sima, nincsenek rajta 0,3 mm-nél magasabb domborulatok. 2005-ben egy hasonló antennát építettek Cebrerosban, Spanyolországban, 2012-ben pedig egy új antenna csatlakozik a hálózathoz Malargüe-ben, Argentínában.
A földi állomásokat úgy tervezték, hogy különböző rádiófrekvenciákon működjenek, hasonlóan a mobiltelefonok által használt frekvenciákhoz. Olyan érzékenyek, hogy képesek fogni olyan jeleket, amelyek teljesítménye megegyezik egy közönséges villanykörte teljesítményével, és amelyek több millió kilométerre lévő űrhajóról érkeznek.
