Betöltés…
jwplayer(“pi_player”).setup({ ‘dock’: ‘true’, ‘image’: ‘https://www.esa.int/spaceinvideos/var/esa/storage/images/esa_multimedia/videos/2013/02/antarctic_ozone_hole_2011_and_2012/12514687-3-eng-GB/Antarctic_ozone_hole_2011_and_2012_video_production_full.jpg’, ‘wmode’: ‘transparent’, ‘height’: ‘250’, ‘width’: ‘400’, ‘controlbar’: ‘bottom’, ‘quality’: ‘true’, ‘modes’: [ { ‘type’: ‘html5’, ‘config’: { ‘file’: ‘https://dlmultimedia.esa.int/download/public/videos/2013/02/003/1302_003_AR_EN.mp4’, ‘provider’: ‘video’ } } ]});
Az antarktiszi ózonlyuk: 2011 és 2012
Az 1980-as évek eleje óta minden évben hatalmas lyukak keletkeznek az ózonrétegben, a Föld sarkvidékei felett. Az olyan műholdak, mint az ESA ERS-2 és Envisat műholdjai, megmutatták, hogyan alakultak ki és nőttek ezek a lyukak, amelyek néha akár Európa területével megegyező nagyságú területet is lefedtek.
Az ózonkoncentrációk azonban emelkednek, és úgy tűnik, hogy az Antarktisz feletti ózonlyuk lassan eltűnhet. A még jobb hír az, hogy az európai MetOp időjárási műhold ózonérzékelője megállapította: 2012-ben az Antarktisz feletti ózonlyuk a legkisebb méretére zsugorodott az elmúlt 10 év során!
Az ózon az oxigén egyik formája. Kis mennyiségű ózongáz található a sztratoszférában, a Földtől 20–50 km-re. Szerencsénkre az ózonréteg megvéd minket a Nap ultraibolya sugárzásától, amely a bőrrák egyik fő kiváltó oka.
Az ózonréteg alakulását a légköri kémiai folyamatok, a szél és a hőmérséklet együttes hatása befolyásolja. A szokatlan időjárási és légköri viszonyok szélsőséges ózonkoncentrációkat eredményezhetnek, mint például a 2011 tavaszán az Északi-sark felett megfigyelt rekordalacsony érték.
Az ózonréteg elvékonyodásának fő oka azonban az emberi tevékenységből származó szennyezés. A magaslégköri felhőkben a klórvegyületek (CFC-k) részvételével lejátszódó kémiai reakciók tönkreteszik az ózont. A sarkvidéki tavasz beköszöntével a visszatérő napfény és a klórral zajló kémiai folyamatok együttes hatására az ózonmolekulák oxigénre bomlanak. Egyetlen klórmolekula több ezer ózonmolekulát képes lebontani.
Bár a CFC-ket 1987-ben betiltották, azok még hosszú évekig megmaradnak a légkörben. Lehet, hogy 2050 körülre kell várni, mire a klórszint visszatér az 1960-as évek alacsony értékeihez. Addig is a műholdak továbbra is figyelemmel kísérik az ózonréteg szezonális változásait.
