Az eddigi leghosszabb űrküldetések egyike 2009. június 30-án ért véget, amikor az utolsó parancsot elküldték az ESA/NASA Ulysses űrszondának. Az Ulysses nevét egy legendás görög hősről kapta, aki számos kalandot élt át egy 20 éves, otthonától távol töltött “odüsszeia” során. Az 1990 októberében indított űreszköz is sok kalandot élt át útja során, és szinte ugyanennyi időt töltött az ismeretlen felfedezésével.
Az űrben töltött több mint 18 év alatt az Ulysses számos áttörést ért el. 1992 februárjában, a Jupiter melletti elrepülés során az óriásbolygó hatalmas gravitációja egyedi pályára sodorta az űreszközt, amely a bolygók pályáinak jóval fölé és alá vitte. A tudósok így először tudták részletesen tanulmányozni a Nap sarki régióit és azok kapcsolatát a szuperszonikus napszéllel.
Az Ulysses küldetésének eredetileg 1995-ben kellett volna véget érnie, de a kitartó kis űreszköz tovább folytatta útját, és végül három alkalommal repült el a Nap pólusai felett. Ezek közül kettő akkor történt, amikor a Nap nyugodt állapotban volt, míg a 2000–2001-es látogatás során a Nap a leghevesebb állapotában volt.
Sajnos az Ulysses atomhajtóműve fokozatosan lemerült, mígnem a bátor űrutazó már alig tudott működni. A műhold leállását eredetileg 2008-ra várták, de az üzemeltetőknek sikerült megakadályozniuk a rendszer befagyását azzal, hogy kétóránként rövid ideig bekapcsolták a hajtóművet. Az Ulysses azonban egyre távolabb került a Földtől, és 2009 közepére a gyenge kommunikáció miatt már csak nagyon kevés tudományos adat érkezett vissza. Eljött az idő, hogy elbúcsúzzunk az űrkutatás úttörőjétől.
