A 135., egyben utolsó űrsikló-küldetés július 8-án indult Floridából, és négy űrhajóst szállított a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Több mint 750 000 ember nézte végig a történelmi küldetés indulását. Az Atlantis visszatérése után a világ egyetlen újrafelhasználható űrhajóját múzeumokba szállítják.
A Shuttle-korszak kezdetétől számított 30 év elteltével az Egyesült Államok már nem lesz képes űrhajósait az űrbe juttatni. Több magánvállalat is megkezdte olyan kapszulák és rakéták fejlesztését, amelyek képesek lesznek legénységet szállítani az ISS-re. Ezek azonban valószínűleg legkorábban 2015-ben válnak üzemképessé. Hosszabb távlatokban az USA egy új, nagy teljesítményű rakéta építését tervezi, amely képes lesz nagy, legénységgel ellátott űrhajót szállítani az ISS-re és azon túlra – hasonlóan az Apollo űrhajóhoz, amely az embereket a Holdra vitte.
Eközben az Egyesült Államok, Európa és a legtöbb más ország az orosz Szojuz űrhajóra fog támaszkodni az űrhajósok űrállomásra való eljuttatásához és onnan való visszahozásához. A Szojuz 1967-ben hajtotta végre első repülését. Azóta többször is korszerűsítették, de az általános kialakítása továbbra is ugyanaz maradt.
A kazahsztáni Bajkonur űrkikötőből történő indítás során a háromfős legénység egy kis kabinban ül. A pályára állás után átköltözhetnek egy második modulba. A hátsó részén található szolgáltató modulban található a főhajtómű, az irányító rendszerek és az oxigénellátó rendszer. Csak a legénységi kabin tér vissza a Földre, egy nagy ejtőernyő alatt lógva.
Az egyetlen másik ország, amely képes embereket az űrbe juttatni, Kína. A kínai Shenzhou űrhajó – amely kialakításában nagyon hasonlít a Szojuzra – fejlesztése az 1990-es években kezdődött. Azóta kínai legénységek három alkalommal repültek a Föld körüli pályára. Az év későbbi részében várhatóan egy Shenzhou dokkol majd egy új, Tiangong névre keresztelt, pilóta nélküli modulhoz. Hosszabb távlatokban nézve India és Irán is tervezi, hogy űrhatalommá váljon.
