Több mint négy évnyi pályán töltött idő után az ESA GOCE-missziója a végéhez közeledik. Október közepén a műhold üzemanyaga elfogy, és pályája csökkenni kezd. A légkörbe való visszatérés várhatóan körülbelül három héttel később következik be.
A GOCE 2009 márciusa óta kering a Föld körül, kevesebb mint 270 km-es magasságban, ami egy tudományos műhold esetében szokatlanul alacsony. Feladata az volt, hogy páratlan pontossággal feltérképezze a Föld felszíni gravitációjának apró eltéréseit.
A gravitáció az az erő, amely mindent a föld felé vonz. A Föld gravitációs vonzása azonban helyenként kissé eltér. Ez részben annak köszönhető, hogy a bolygó nem tökéletesen gömbölyű – a sarkoknál kissé lapított. A gravitációt a magas hegyek és a mély óceáni árokvonalak, valamint az óceánok és a kőzetrétegek vastagsága és sűrűsége is befolyásolja.
Ahogy a GOCE különböző gravitációs erővel rendelkező régiók felett halad el, az űreszköz fel-le mozog, és műszerei jelzik ezeket a pályaváltozásokat. Az ilyen precíz méréseket alacsony pályája és karcsú, aerodinamikai kialakítása tette lehetővé, ami miatt az űreszköz a ‘űr Ferrarija’ becenevet kapta. Ez az egyedülálló műhold rendkívül stabil is, mivel nem tartalmaz olyan mozgó alkatrészeket, amelyeket más űreszközökön gyakran alkalmaznak.
A GOCE adatait az óceáni áramlatok, a változó tengerszint, a szárazföld felszíni magassága, valamint a Föld kőzetrétegének réteges felépítésének vizsgálatára használták fel. A műhold még az űrben fújó szeleket és azokat a hanghullámokat is észlelte, amelyek a 2011. március 11-én Japánt sújtó hatalmas földrengés után felfelé terjedtek a légkörben. Talán a legfontosabb eredmény a Föld gravitációjának rendkívül pontos modellje (az úgynevezett ‘geoid’) volt. A geoid azt mutatja meg, hogyan nézne ki a Föld, ha a gravitáció a felszínén mindenhol egyforma lenne, így a víz nem áramlana egyik pontról a másikra.
